Fura hely ez a Bécs. Itt két alkalommal is meg lehet rendezni egy olyan előadóestet, aminek az a címe, hogy "Wer hat Angst vor Viktor Orbán?, avagy Ki fél Orbán Viktortól?" A meghívott írók Bán Zsófia és Dallos György voltak.
Tehát a rettegők estje, vita nélkül, hiszen két hasonló gondolkodású író van jelen.
A Burgtheather kamarája - ami ugye az osztrákok Nemzetije és egyébként a német színjátszás egyik fellegvára és mindemellett köztudottan liberális szemléletű -, a Kasino adott helyt ennek a rendezvénynek. A több mint 200 jegy már napokkal korábban elkelt, én az utolsó jegyek egyikét kaparintottam meg a hét elején. Merthogy csak meg akartam nézni, hogy miről is szól egy ilyen összejövetel, ki a közönsége és mi a reakció az elhangzottakra.
Die Presse és a Erste Stiftung szervezésében megrendezésre került műsor már a második volt abban a sorban, amikor egy színházban beszélgetnek kritikus művészekkel az országukban zajló folyamatokról. Az elsőt oroszországi írókkal rendezték.
A nézők nagy része 50 pluszos, jól öltözött, olyan kinézetre tisztességben megőszült, kultúrkedvelő, jól szituált osztrák volt. Tipikus bécsi divat szerint öltözve, feltűnő keretes szemüvegben és lehetőleg őszen hagyott rövid hajjal. Merthogy a jelenlevők többsége nő volt. És idővel kiderült, hogy sokak a magyar nyelvet is bírták. De ez az elején nem volt egyértelmű, lévén, hogy sok a kultúr médiából ismert arcot is lehetett látni. De valahogy nem ők voltak többségben, hanem akiknek valamilyen magyar kapcsolódásuk is van. Például a házastársuk magyar.
A bevezetőt a Burg jelenlegi vezetője mondta, aki örömét fejezte ki, hogy színháza helyt adhat ennek a rendezvénynek és utalt arra, hogy ugyan voltak kérdőjelek a Vidnyánszky-féle meghívással kapcsolatban, de ő és a társulata úgy döntött, hogy nagy valószínűséggel (minden fintorgás és ellenérzés ellenére) csak eleget tesznek a budapesti meghívásnak... mondván annó a Szovjetúnióba és az NDK-ba is elmentek vendégszerepelni.
Elébb két burgbéli színész olvasott kiváló német fordításban esszérészleteket a két írótól. Ezek után a moderátor szerepét betöltő Martin Pollak mondta el mindkét magyar íróról, hogy honnan származnak, miket írtak és jelenleg mivel foglalkoznak. Mindkét író közös tulajdonságaként említette, hogy zsidó családból származnak és vagy emigrációban születettek, vagy most élnek abban. Valamint, hogy az est apropója, hogy a szeretett szomszéd országra - Magyarországra - most már csak félve lehet gondolni, mióta a jelenlegi kurzus van hatalmon.
Az első kérdés - hogy megalapozzák a hangulatot - az volt, hogy Magyarországon reális-e az elhangzott írásokban megélt nacionalizmus?
Valahogy azt éreztem, hogy a közönség igen megosztott volt. Dallos György azzal érzékeltette a magyarok szentimentalizmusát, hogy elmesélte mennyire meglepődtek rajta a külföldi ismerősei, mert a 70-es években még szilveszterkor felpattant és elénekelte a Himnuszt. Amikor ezzel kapcsolatban azt találta mondani, hogy ezt a szentimentalizmust kellene kiirtani a magyarokból, a közönségnek maximum csak a fele tapsolt. A másik fele csöndben nem értette a miértet. Majd jött Bán Zsófia, aki arról beszélt, hogy milyenek a mai fiatalok - ő csak látja az egyetemen -, akik példaképeket és hősöket keresnek, amiket viszont a mai magyar liberális baloldal nem tud nekik felmutatni. Sőt a mai magyar baloldal nem is létezik, mert elfáradt és nincs. Mert az Orbán kormány a kifárasztásra játszik. Van helyette a demokrácia totális szétverése, a zsarolás politikája és a 3 millió létminimum alatt élők országa.
Az est előrehaladtával megfigyeltem, hogy a közönség egy része egyre szkeptikusabban, fejet rázogatva hallgatja a két írót. A zsarolás politikájánál egyesek fel is szisszentek.
Ezek után a pódiumról elhangzott egyik kijelentés, mely szerint nagy a veszélye annak, hogy Orbán Viktor kikanyarítja a magyarok szekerét az Európai Unióból lényegében értetlen fülekre talált. Valahogy nem sikerült a félelmet rátenni a közönségre. Nem jött át, hogy mitől kéne annyira rettegni.
A moderátor úgy háromnegyed 10 tájban még egyszer utoljára megpróbálta a hangulatot azzal szítani, hogy az emigrációra terelte a szót, de Dallos azonnal visszautasította, mondván hogy ő nem emigrált. Bán Zsófiáról meg kiderült, hogy igazándiból ő sem emigrációban született. Hanem minthogy az apja kereskedő volt az 50-es években épp Rio de Janero-ban éltek. Erre félhangosan megszólalt magyarul az előttem ülő idős, pecsétgyűrűs úr, hogy "...akkor komcsi volt".
Bécs fura egy város. Állandóan ilyen témákon lovagol, csak a náluk levő problémákról szó ne essen! De ez a rendezvény annyira a saját farkába harapott, hogy még aki igazán rettegni jött ide, sem kapta meg a 15 eurónyi élvezetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése