Alles Walzer! - bepillantás a bécsi operabálba

"Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria" - ezt Mátyás mondta III. Frigyesről, aki országát családi összeköttetések teremtése révén gyarapította. Most épp nem lehet fizikailag gyarapítani egy országot. De ez itt kutyát nem zavar, mert lehet öregbíteni a hírnevét. Hogy ezt hogyan kell, azt az osztrákok szerintem az anyatejjel szívják magukba és lépten-nyomon gyakorolják nagy nyilvánosság előtt, amint lehetőségük adódik rá.

Úgy kezdik az évet, hogy a bécsi filharmonikusok mindenkinek "Prosit, Neujahr-t!" kívánnak, miközben a Strauss dinasztia által szerzett csodásan könnyű, lebegő keringő dallamokra józanodik ki a szilveszteri bódulatból a földgolyóbis egyik része.

Idén nem tartott soká a báli szezon, hisz február közepe sincs még, és a németeknél már egy hete más sem megy a tévékben, mint a hajtogatott papírcsákót és mindenféle maskarát viselő germán humoron órákig nevető teutonok műsora. Jövő héten kezdődik a böjt, hát akkor megint - mint eddig 59-szer a háború után - az osztrákoknak is ki kell tenniük magukért. Kell, hogy megfürödjenek a pompa, a csillogás helyi ünnepén, a bálok bálján, a bécsi Operabál rendezvényén. Ilyenkor még a villamos sem közlekedik a Ringen, hogy az opera elé épített piros-fehér-piros belépőn keresztül a vörös szönyegen bejuthasson a kicsit több mint 5000 ember. Mind után legalább 250 eurót fizetett valaki fejenként. Ez csak a legkevesebb, mert ha asztalt szeretne a büfében - hogy ne a fal mellett, csak úgy álldigálva kelljen megennie a virslit tormával - az további 180 euróba fájt, és akkor ne beszéljünk a páholyok 9000 EUR feletti áráról.

De hogy a pórnép ne csak a másnapi lapokból értesüljön a legújabb estélyi divatról, élő adásban közvetítik a legfontosabb pillanatokat. Erre az estére az egész császári tévé mozdítható része kivonul az operaházhoz. Hogy hány kameraman dolgozik, azt nem tudom, de a pincétől a padlásig mindenhova belátni, mindenhonnan tudósítanak. Egymás ajnározzák a riporterek és a meginterjúvolt emberek. Mindenki nevet és nagyon boldog, fülig érő mosolyokat villantnak, ha meglátják, hogy veszi őket egy kamara.

És a keringő megint szól.

Két frakkba öltözött riporter a szuterénből nézi kicsi tévéken kit lát a  kamera és minden egyes valakiről elmesélik, hogy ki ő, miről híres és melyik promi-magazin címlapján jelent meg legutóbb. De legfőképp, hogy milyen pletyka járja róla. Ők pont olyanok, mint a Sesame street két öregje. Közben meg ők is igazi osztrákok, akik az operabál előtt még stikában kimennek a Bitzingerhez (az operaház hátsó sarkánál álló siki-miki Würstelstandhoz) egy Käsekreinert - sajtgolyócskákkal fűszerezett debrecenit - megenni. Szerintem a sört is kikérték hozzá, de arról nem tudósított a tévé. És a padláson is ott balanszíroztak a kamerások, különben nem láthatta volna az egész világ, hogy a debütáns elsőbálozók milyen szépen róják a kvadrillt, meg a keringőt. A másik három riporter, két hölgy és egy férfi mindenkit megszólított, aki valamit is számít ebben a köztársaságban, a művészeti életben, vagy a média világában. 

Fischer úr, az államelnök, elmondta, hogy idén a parlament elnökasszonyával nem keringőzik, hiába ő a kísérője. Tavaly a feleségével nem táncolt, de nagyon élvezte a megnyitót. Az elnökasszony az ezüstösen csillogó ruha internetes beszerzéséről és annak fazonra igazításáról csacsogott a fiatal riporternővel. Az operaház mindig mosolygós igazgatója, Dominique Meyer csak sorolta, hogy idén ki mindenkit sikerült megnyerniük a megnyitóhoz. És közben meggyőződésem, hogy lelki szemei előtt csak Euro jelek lebegtek, amit az aznap résztvevők még fogyasztani fognak. Majd jöttek az operaénekesek, meg a német divatcézár Harald Glööckner, aki itt jelentette be erősen kirúzsozott szájjal, hogy előző nap összekötötte életét egy nála minimum 15 évvel idősebb úrral. És persze kétszer meg kellett kérdezni Desire Treichel-Stürgkh-öt, az operabál szervezőasszonyát, hogy hogyan érzi magát a báli ruhájában és hogy másnap ki csinálja majd neki a reggelit, a fiai, vagy a férje, az Erste vezérigazgatója, Andreas. És közben csak kibújt belőlük is az öröm, amikor valamelyik riporter fülébe megsúgta a rendező, hogy Anna Fenninger megnyerte a második aranyát az USA-ban zajló sí VB-n. Ilyenkor hosszú estélyiben lehet kicsiket ugrálni a kamerák előtt.

Az egész olyan nagyon belterjes, negédes beszélgetés volt a résztvevőkkel. Az ember úgy érezhette a TV előtt ülve, hogy mindenkit ismer, csak közben nem kellett kiadnia legalább 3-500 eurót egy hosszú estélyire, további minimum 500 eurót fodrászra, körmösre és egyéb kiegészítőkre. És ezzel csak a látszat lett volna meg, a nemesi származékok brill- és gyémántékszerei mögött. A férfiak helyzete kicsit könnyebb, mert ide csak frakkban jöhetnek be és még a karórájukat is otthon hagyhatják, merthogy azzal ide bejönni vétek, ill. szokás szerint tilos. 

A megnyitónak pontos és hagyományos forgatókönyve van, énekel egy-két nevesebb operaénekes és táncol a operaház balettkara a bécsi filharmonikusok zenéjére, majd bevonul a 160 pár. Az elsőbálozók. Ide csak nagyon sok pénzért - az előbb említett összeg minimum ötszöröséért - lehet bejutni és igen hosszan tart a táncra való idomítás. Ugyanakkor nagyon nagy szó, ha valakinek a gyermeke itt táncolhatja el az első balra keringőjét. És kétségtelen, hogy nagyszerű látványt nyújt a sok szép fiatal fehér és fekete ruhában Swarowsky diadémmal a fején.  

De legkésőbb az "Alles Walzer!" felkiáltáskor, úgy 10 óra magasságban végre megnyílik a bál a résztvevőknek is. És innentől kezdve a tánc, a zene, a nevetés, a pezsgő és a vidámság uralja a terepet. 

Mert ők "házasodni tudnak".