Színkavalkád a múzeumban

Kedvelem, amikor egy bankár fiú megúnva a számok szürke tengerét, pénzt fektet a kultúrába, mert akkor minden áron - szó szerint - jó cuccokat vesz. Olyanokat, amiket keletkezésükkor csak a nincstelen művészek és esetleg a jószemű mecénások szeretnek. Lehet persze, hogy néhány elkészültekor ők is ott álltak egy itallal a kezükben a tó partján a festők között, de lehet nem.  És tényleg mindegy, hogy Párizsban, vagy egy német városban teszik. A lényeg, hogy megvették, támogatták akkor. És mi olyan szerencsések vagyunk, hogy 50-100 évvel később egy-egy állami múzeumban megnézhetjük ezen gyűjtemények legjobb darabjait.  

Na, ez van most Bécsben a Leopold Museumban.

Rém cuki - romcuki

Három nyugdíjkorú, de magát még közel sem inaktívnak érző nagyi importálta Budapestről a romkocsamfeelinget, de mert mégiscsak Bécsbe hozták, hát megfejelték némi tejszínhabbal.

A Naschmarkttól induló egyik legismertebb utca, a Schleifmühlgasse, ahol amúgy is minden kicsit más. Jobbnál jobb boltok és vendéglátóipari egységek sorakoznak, hogy a galériákról ne is beszéljek. Ez utóbbiak a feljebbi részen találhatóak, míg a piachoz közelebb pezsgőbárok (Perlage és a Szigeti) meg vicces nevű éttermek és bárok sorakoznak. Nyár óta még egy nyugdíjintézet is - avagy Bécs első romcukrászdája, a Vollpension.

Ínyenc meglepetés a gólyák városában

Rust (Ruszt),  a Fertőtó egyik legtündéribb települése. XVI-XVII. százai ódon kőházakkal, virágdíszes, csinos főtérrel és főleg sok gólyafészekkel. A fertőtavi borászok egyik központja, így sok pincészet és étterem is található benne. Bécsből kényelmesen egy óra az út, aminek második fele a burgenlandi szőlődombok között csalinkázik.
 

A ruszti főtér alsó nyúlványának bal első udvarházában lakik az Im Hofgassl.
 

Nagy kapun kell bemenni a zárt udvarig, ahol egy buja növényzetű kertben, fehér napernyők alatt, hortenzia és leanderbokrok között állnak az asztalok.

Neve és a helyszín mást sejtet, mint amit végül kap az ember. Merthogy elegánsra van terítve és nagyon figyelmes a kiszolgálás. A konyhát Michael Pilz vezeti, aki igen komolyan veszi a modern gasztronómiát. Szakmáját a legnevesebb sokcsillagos hotelek és éttermek konyháján tanulta. Felesége Sanrda, borászcsaládból származik, az ő reszortja a vendégek kiszolgálása, és a berendezés. Ez meg is látszik a tárgyak és az egész étterem berendezésének kedves, apró részletein.
 

Mint most már a legtöbb helyen, az egyik pincér biztos magyar, aki hamar ajánlja vagy Szigetiék egyik pezsgőjét, vagy egy könnyű nyári fröccsöt az após - Weingut Gabriel - helyi pincéjéből.

Minthogy tudják, hogy sokan a nyári szabadtéri játékok egyikére jönnek (Fertőmeggyes, vagy Szentmargitbánya), azt is figyelembe veszik, hogy legkésőbb fél kilenckor távoznak az emberek. A konyhán nagy tempóban készítik a friss környékbeli és tengeri alapanyagokból a finomságokat.

Mi egy nyáriasan könnyed, de a modern konyhaművészet jó néhány fogását felmutató vacsorát kaptunk, marinált rókagombákkal, tonhaltartárral avokádókérmen, fetőtavi fogassal és feketetésztás kalamárival. Még mindig összefut a nyál a számban, ha rágondolok.

Az árak ehhez igazodva felsőkategóriásak, de egy-egy kivételes alkalommal belefér.

Cím: 7071, Rust (Fertőtó) Rathausplatz 10.

Tel.: +43 2685 60763

(képek: saját)

 

 

Puccini keleten - opera a római kőfejtőben

Egy ideje nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy a Bécshez közeli Sankt Margarethen kőfejtőjében megnézzem Puccini egy másik igen népszerű operáját. A plakátjai már régóta hirdetik az előadást, sötét alapon egy piros ruhás nő látható rajta, meg az opera címe: Tosca.

Puccini nyugaton - nyári operafesztivál Bregenzben

Egy hirtelen ötlettől vezérelve jegyem lett a bregenzi Seebühne idei előadására. Bregenzbe! Ami Ausztria legnyugatibb tavának, a Voralbergben levő bodeni tónak a partján fekszik 3 ország határán. Tehát nem a szomszédban van. Autóval 620 km, vonattal hét óra út. Ugyanakkor ez a  világ legnagyobb szabadtéri színpada. A csodálatos természeti adottságok és óriás színpadképek között különleges hangtechnikai megoldás mellett kelnek életre a legkülönbözőbb operák. Európában a nyári szabadtéri játékok  közül a leghíresebb, tavaly óta már a 'Festival of the year' címet is elnyerte. Itt két évente  valami különlegessel rukkolnak elő és a szaksajtóban jó ideje cikkeznek arról - főleg, hogy január óta új intendánsasszonya lett a bregenzi fesztiválnak -, hogy idén mi minden újdonsággal várják a nagyérdeműt.

De miért is olyan felkapott ez a helyszín, hogy 29 estén át dugig tele a nézőtér?

Amikor a Gewürztraminer muzsikál a szőlőhegyen

Lent Tom Cruise a fél belvárost napokra megbénítja azzal, hogy az Operaházban világpremier keretében mutatja be milyen fantasztikus filmet kreált. Napok óta más sem hallok a rádióban, minthogy Tom Cruise hol edz, hol száll meg és milyen módon kasírozzák - megemelt piros szőnyegek építésével -, hogy mégsem olyan dalia, mint ahogy azt a filmekben beállítják. És persze fiatal tini lányok visongva fogadják minden egyes nyilvános megjelenésekor. Nagy bevétele a városnak ez az esemény is... csak az itt lakók vágynak másra. 

Mert közben tombol a nyár, agyzsibbasztó 30-35 fokot mutat a hőmérő és az ember azt sem tudja hova menjen hűsölni. Ekkor érkezett a meghívó a szőlőhegyre egy helyi zenekar, a Gewürztramiener előadására.

Sült párizsi esete a meki burgerrel, avagy mi fán terem a Leberkäse?

Volt nekünk egy asztaltársaságunk az egyetem alatt, akikkel minden nap a KÖZGÁZ boltíves alagsorában kialakított menzán jobbra az utolsó előtti asztalnál találkoztunk az órák után. Valaki mindig üldögélt ott úgy fél egy és kettő között biztosan. Szerettünk oda járni, mert sokáig lehetett elidőzni még a kétes minőségű menzai koszt felett is. Még tüntettünk is a KÖZGÁZ menzájáért, hogy legyen jobb és olcsóbb a kaja. A jó a dologban az volt, hogy nagyjából egygondolkodásúak voltunk, kicsit ki is lógva a szocializmusból a kapitalizmusba ippeg  átkászálódó egyetem fura alakjai közül.

Egy eldugott hely a 9. kerületben

Évek óta csak eljártam mellette, hol gyalog, hol kocsival. Nyaranta néha benéztem a magas kovácsoltvas kerítésen keresztül a tágas kavicsos udvarra, de a palota mindig olyan komoran nézett vissza rám. A hátsó zöld parkban kétszer ha lehettem és egyszer alkalmam volt egy fogadás keretében belépni a palotába is. Ami miatt akkor éppen nagyon kivételezettnek éreztem magam, hiszen a jégszobrok között pezsgővel a kezemben parolázhattam állítólag nagyon fontos emberekkel. De az egész olyan filmbelinek tűnt, és leginkább ridegnek, távolságtartónak éreztem ezt az egyébként szemnek nagyon tetszetős helyet. Hát elkerültem. Mind a Liechtenstein parkot, mind a benne álló palotát. 

Bécs 150 éves bulevárja - a Ring

Bécs belvárosát egy évszázadok alatt felépített, megvastagított erőd jellegű fal vette körül még a XIX. század közepén is. Fojtogatta a várost, elválasztva a bentlakókat a kinti, tágasabb területeken lakó nagypolgárságtól. A korabeli közlekedést egyre inkább gátolták a városfal kicsi kapui. Katonai jelentősége rég nem volt már, semmilyen ágyús támadásnak nem tudott ellenállni, a kaszárnyák meg már korábban a városfalon kívülre szorultak. A városfalt körülvevő senki földje, a glacis közben parlagon hevert, porosodott, miközben tudni, de mindenképpen sejteni lehetett, hogy mekkora értéke van. Hát hogyne, hisz körülötte már akkor állt Bécs város nagyobbik része. És ez nem a külváros volt, ez volt a város nagyobbik része, itt élt a polgárság belvárosból kiszorult része.

... énekszó és tánc köszöntse

1865 május elsejét írunk. A császári udvar és egész Bécs már napok óta lázban. Napok? Ugyan.  Évek óta erre készülnek.

Végre elmúltak az építkezés poros és fárasztó évei, felszáradtak a tócsák is a kiadós áprilisi esők után. Van indok ismét felölteni az ünneplő díszruhát, az asszonyok feltűzhetik az idei majálisra csináltatott új kalapjaikat és felszerszámozhatják a lovakat a hintók elé. Mégiscsak ma lehet először végighajtatni a Ringen. Ott, ahol eddig csak a napszámosok és a mérnökurak dolgoztak megfeszített, néhol embert próbáló tempóban. 
Pedig ekkor még nem is látni azt a sok gyönyörű épületet, ami később oly híressé tette ezt a 5,3 km hosszú körutat.

Maraton váltó belülről

- Mik ezek? 

- Egy rajtszám, egy chip, és két belépő karszalag.

-  Hová?

- Hát a bécsi maraton vasárnapi rendezvényére.

- Le bírod futni az egészet?

- Dehogy, de váltóban a legrövidebb távot megpróbálom.

Két magyar író Bécsben

Fura hely ez a Bécs. Itt két alkalommal is meg lehet rendezni egy olyan előadóestet, aminek az a címe, hogy "Wer hat Angst vor Viktor Orbán?,  avagy Ki fél Orbán Viktortól?" A meghívott írók Bán Zsófia és Dallos György voltak.

Tehát a rettegők estje, vita nélkül, hiszen két hasonló gondolkodású író van jelen. 

Alles Walzer! - bepillantás a bécsi operabálba

"Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria" - ezt Mátyás mondta III. Frigyesről, aki országát családi összeköttetések teremtése révén gyarapította. Most épp nem lehet fizikailag gyarapítani egy országot. De ez itt kutyát nem zavar, mert lehet öregbíteni a hírnevét. Hogy ezt hogyan kell, azt az osztrákok szerintem az anyatejjel szívják magukba és lépten-nyomon gyakorolják nagy nyilvánosság előtt, amint lehetőségük adódik rá.

A fény-árnyék mestere Bécsben - Monet és osztrák követői

A legtöbb múzeum a világon félte őrzi képeit, ki nem adná kezéből azokat akkor sem, ha több zsák aranyat ígérnek értük akár csak néhány havi kölcsönzésért. Rettegnek, hogy a legkisebb mozdítástól lepottyanhat a festmény egy kisebb-nagyobb darabja. Hát persze, mert a mester volt, hogy évekig tökéletesített egy-egy képet, hogy a színek, az árnyékok és legfőképpen azok összhangja megfeleljen annak, amit ő akart láttatni vele. És ezalatt egyre csak vastagodott a felvitt festékréteg.

Egy francia bisztró az elegáns bécsi bazársoron

Beaulieu

A belváros szíve közepében áll egy klasszicista stílusú épület, a Palais Ferstel. Bejarata kettö is van, egyik a Freyungról, másik a Herrengasseból. Belül vagy 10 különböző kisebb-nagyobb boltocska bújik meg az üveggel borított belső árkádos térben. Van itt régi órásbolt, siki-miki cipőbolt, meg antikvitásbolt, fodrász, egy csodás csokoládéoázis, és egy sonka-oliva bár. Mind olyan elegánsan nemes üzletek. Pont, amilyen a márványborítású épülethez illik.

Egy igazi bécsi vendéglő finom osztrák konyhával

GMOA Keller

Az Intercontinental mögötti utcában, nem messze a Stadparktól van ez az igazi hagyományos osztrák konyhát vivő étterem. Ha nem volna ennyire felkapott, azt mondanám, olyan kockás terítős kisvendéglő, de annál azért elegánsabb, ami az áraiban is tükröződik kicsit. 

A vendéglő az egyik legrégebbi múltra visszatekintő hely, aminek még magyar vonatkozásai is vannak. 

Ír kocsma nagyon jó konyhával

Charlie P's Pub and Dining

A Währinger Strasse elején, elég közel a Votivkirchéhez található ez a kocsma. Kicsit más mint egy egyszerű Bécsbe költözött ír pub, mert fish and chipsen túl is meglepően finomakat lehet enni benne. 50 fajta csapolt és üveges sört, valamint cidert mérnek pintes poharakba a pultnál és a vendéglő részen. 

Corbaci - mert itt jó elüldögélni

... mert itt jó elüldögélni

Nem kell ahhoz még csak jó kiállításnak se lennie, hogy az ember a Museumsquatier-ba menjen. Elég, ha a társaság éppen szomjazik és egy kellemes helyen szeretne eltölteni némi időt.