Modern Bécs - tárgyak és épületek

Bécs - a nyugalmat árasztó egykori császárváros lépten-nyomon kiesik a szerepéből. Vagy ez a valódi természete? Csak a felszínt kell megkapargatni kicsit?

Mindenhol a szépen felújított 100-200 éves barok paloták, virágoktól színes parkok, mindig frissen felsepert utcák, jól szervezett közlekedés, dudálást és menőautó szirénázást tiltó táblák és rendeletek. Sehol egy málló vakolat, lepukkant épület - legalábbis nem tűnik fel. Minden olyan megállapodott, tiszta, nyugodt és rendes. Mondhatni kicsit uncsi is. 

Vagy mégse?  

Van itt  például egy kibelezett irodaház, legalább 25 emeletes, ott áll a Budapestre menő autópálya felhajtójától 20 méterre, hát nem olyan könnyű lerobbantani. A határok megnyitása következtében funkcióját jórészt elvesztett vámhivatali központi épülete volt. Rózsaszín-szürke-fehér csíkos beton tömb, nagyon sok ablakkal. Olyan épület, amivel a 70-80-as években az építészek előszeretettel tették tele a városokat. Mai szemmel viszont hát........mondjuk, meghaladta a kor, és jelen állapotában kutyának nem kell. Csak a telek. De az nagyon. 
Nemsokára, jövő tavasszal már egy befektetési vállalkozó a földdel teszi egyenlővé. Egy új, modern felhőkarcolókból álló lakó- és irodanegyed központja lesz itt. (Hogy ez a nagyszabású terv miképpen illeszkedik az innen nem messze fekvő Erdberger Brücke átalakításához, azt nem tudom. De úgy látszik azt a műtárgyat is elérte a végzet, 40 év után kompletten újrahúzzák. Élőben. Miközben nyűgi a napi 200 ezer autó forgalmát.)

De addig is, nem árt használni az épületet. 

Belül sok a terület. Nem a tér, mert  a 6-16 négyzetméteres, szürke linóleummal borított padlózatú irodákat 2,65-ös belmagassággal nem lehet térnek nevezni. Viszont ezekből a kis szobákból sok van. Egy emeleten jobbra és balra is vagy 16-16 lyuk. Olyan igazi bürokrácia központ. A vámosok tuttira megünnepelték azt a napot, amikor végre kiszabadultak innen. Az aktákat elvitték mind, de itt maradtak az irodai lét nyomai. A kávéfoltok, a konnektorok, a félig felhúzott rolók és a gurulós székek padlóra rajzolt körei. 

A Paralell Vienna 2014 - egy a kortárs művészeteknek teret adó rendezvény - tartotta itt 5 napos bemutatóját október elején. Kifejezetten pont egy időben a Vienna Design Week és a Vienna Fair rendezvényeivel. Párhuzamban a már befutott művészek seregszemléjével meg lehetett nézni a 'kicsik' alkotásait is. 

Igaz, néha nagyon abszurd volt az egész, de legalább ötletes: a sok ezernyi légyből kirakott béka, a csavarokból és fogókból összehegesztett hetyke férfi és matróna nő szobra, a szekrénybe zárt kávéfőző, meg a fél folyosót beborító fekete-fehér családi fotót idéző kivágós. 
A mintegy 300 művet az épület első 4 emeletén állították ki. Még jó, mert a liftet már leállították . Minél lejjebb jött az ember, annál jobbak lettek a kiállított tárgyak.

A tavalyi felhozatalt abszurditásában ez idei meg sem közelítette. Akkor például a felfújódó marha tüdőlebernyegek egy ennél még romjaiban is sokkal jobb helyszínen, a valaha volt k.u.k Post- und Telegraphamt újrahasznosításra váró belvárosi épületében voltak kiállítva. Viszont ez a helyszín nekem jobban aláhúzta azt, hogy ide a művészek bemutatni jönnek. Meg kicsit pukkasztani is, de leginkább a maguk szórakoztatására.

A nyitóbuli ugyan némi botrányba fulladt és már éjjel 11-kor bezárt, de ez se zavart senkit. Sörrel a kezükben átvonultak a Die Kantine-ba, a vámhivatal valaha volt menzájába. Amit egy leleményes DJ - meghagyva a régi piros csempeburkolatot és alumínium kiszolgálópultokat - a bontásig szórakozóhellyé élesztett újjá. A kocka beton épületben 2 emeleten szól a jófajta funcky és soul zene.

Az egész olyan romkocsma á la 70-es évek. Mellette a terasz korlátján meg csak úgy hemzsegnek a cigizők. Kicsit aggódtam ugyan, amikor a harmadik sörösüveg pottyant le a járdára, mint anno a Schönherz kolesz ablakából, de ezen túl békés volt a közönség, nem nagyon búslakodtak, hogy kitessékelték őket. 

*********

Persze a Messe Wien sokkal nagyszerűbb kiállóhely, de ha jól visszagondolok, a Vienna Fairen - a már befutott művészek és nagynevű galériák bemutatóján - sem láttam sokkal több izgalmas művet. Csak ott kiderült, hogy mi pénzért lehetne hozzájutni a kiállított tárgyakhoz. 
Nem is csoda, ha a több mint száz bécsi galéria még akkor is megél, ha csak havonta egy alkotást ad el több ezer vagy tízezer Euróért.

*********

Ezeket a tárgyakat már csak galériában lehet viszontlátni, de mondhatom a Vienna Fair nem kötött le annyira, mint a Messe Wien mellett elterülő új egyetemi campus.


Hogy hány évre tervezték ezeket az épületeke, arról nem szól a fáma. Van köztük, a mi egészen jól sikeredett, meg van, amit szerintem 3 év múlva ha el nem is kell bontani, de egy nagy generált biztosan megérdemel majd.








Ezek az épületek nem a 1365-ben alapított főegyetem (Hauptuni) épületei, hanem a ma még csak 116 éves bécsi közgázéi (WU Wien). A Monarchiában nagy nevű k.u k. Exportakademie 1975 óta egyetem, az elmúlt tíz évben pedig duplájára nőtt a hallgatói létszám - a változó igényeknek megfelelően. Így hát öt éve úgy döntöttek, új épületek kellenek, új helyszínen. 

Tavaly év vége óta használhatóak a nemzetközi építészirodák által megálmodott hipermodern épületek. Mostanra már mindenhol kinőtt a fű és a csenevész fácskák is jobban bírják a gyakori szelet. Az egyetemisták meg láthatóan belakták a campus nem kicsi területét. Az U2 metró vonalán 2 megálló között  elterülő campust persze nemcsak tömegközlekedve, hanem autóval és biciklivel is meg lehet közelíteni. Ehhez föld alatti parkolókat és külön nagy mennyiségű biciklitárolókat alakítottak ki. Természetesen külön felfestett bicikliutakkal és jelzőtáblákkal ellátva.

A főépületet - tanulóközpont és könyvtár - a híres brit-iraki származású Zaha Hadid hamburgi irodája tervezte. Egy nagy monitor lóg ki a sötétszürke épületből, épp hogy az ember fejére nem esik. A Prater felől engedi be a természetes napfényt az óriási üvegfelület. 

Mellette a rozsdás burkolatú épület az oktató központ, ahol egyszerre 5000 ember hallgathat különböző audio max termekben előadásokat.  



A több egymásba kapaszkodó kocka a mesterképzés helyszíne, a Murau-i síterep szállóira hajazó narancssárga-barna meg az adminisztrációs központ. A nyers falemezekből kialakított napellenzőkön már most látszik az eltelt nem egészen egy év időjárásának lenyomata és biztosan nem fog bekerülni a legszerencsésebb építészeti művek közé. 







De a legjobbak  a kávézók... Olyanok, mintha kint lenne bent. Óriás lámpaernyők, napozó nyugágyak várnak mindenkit, aki csak erre téved. Nem kell hozzá már, vagy még egyetemistának lennie és nem kell az sem, hogy épp oktatási időszak legyen. A kávézók és éttermek legtöbbje a hét minden napján várja az idelátogatókat. Remélhetőleg nemcsak az következő 40 évben!