A minap - sok év óta először - megint láttam osztrákot valamiért csillogó szemmel lelkesedni. Ők nem frissen frizírozott, brillgyűrűs, estélyi ruhás hölgyek voltak, akiknek a férjük aranyrögért vette, vagy maguk örökölték az operabérletet. Meg nem is zöld-fehér netán lila-fehér sálas pasik, akik csütörtökön az Ernst Happel vagy a Hütteldorfi stadion felől érkező metró egyik vagonjában nagy hangon értékelik a füvön látottakat.
Nem. Őket egy másik dolog hívta egy helyre: a Wienerlied.
A micsoda?
