Ottakring akkoriban Bécs egyik elővárosa volt és meglepő módon az ott levő 150 házból 102 sörkimérési joggal bírt. A császárvárosban és körülötte akkor 44 sörfőzde működött. Mára csak egy maradt, ám az az egy Bécs, vagy talán egész Ausztria legismertebb sörfőzdéjévé nőtte ki magát.
Hogy is volt ez annó...? 1838-ban Heinrich Plank alapította a sörgyárat, a Klosterneuburg-i apátság birtokán, akitől nem sokkal később a morvaországi Kuffner fivérek - Jacob és Ignác - vették át és igen hamar virágzó sörgyárrá alakították az ottakringi negyedben működő sörgyárat. Az 1850-es években azon túl, hogy hordókban gurult ki a hideg sör a gyár udvaráról, az egész ottakringi környék a Kuffner család "védnöksége" alá került, hiszen Kuffner úr lett a városrész polgármestere.
Fia, Móric még egy csillagvizsgálót is építtetett 1883-ben - Kuffner Sternwarte - amit éves jövedelmének ötödével támogatott. Ő ekkoriban már nemcsak osztrák, de magyar sörgyárakat is birtokolt. Az sem zavarta, hogy néhány évvel előtte alapították a világ akkori legnagyobb csillagvizsgálóját csupán két kerülettel arrébb a bécsi Türkenschanzon.
A Kuffner csillagvizsgáló a mai napig működik, minden vasárnap és hétfőn este 9 órától ingyen látogatható és bizony szabadon lehet kémlelni a nagy távcső alá feküdve a világmindenség csoda csillagait. Bár ma már Bécs városa a fenntartó, van egy Kuffner-egylet, akik a különböző érdekességeket, mint pl. a nemsokára elkövetkező Perseidák meteorraj elvonulásából adódó hullócsillaglest szervezik augusztus 11-én. Kuffner úrról meg még egy asteroidát - a 12568-as számút - is elneveztek 2006-ban.
De térjünk csak vissza a sörgyárra, hiszen Kuffner úr leginkább a sörkészítéssel és annak mennyiségi növelésével volt elfoglalva, ami a 56e HL kontra 350e HL számokat tekintve igen jól sikerült neki. A császár nemesi rangot adott érte, ő meg 1905-ben tőzsdére vitte a céget. A gyárral szemközt megépített Kuffner-palota pedig nemcsak a gazdag zsidó családok kulturális és politikai találkozási helye volt.
Majd jött a II. világháború és a gyár egy bizonyos Gustav Harmer kezébe került potom áron. Ő ugyan folytatta a sörfőzést, de alapanyaghiány miatt akkoriban gyenge, 2.5 %-os malátafokú sört kotyvasztott egészen 1949-ig. És még mindig sehol a forgalom, csak 236 HL sör hagyta el a gyárat!
Na de azután..., 1955-ben Engelbert úr átvette a vezetést és exponenciális görbe mentén fejlődtek, jelenleg a lánya vezeti a gyárat igen sikeresen. Mára Bécsben kevés az olyan étterem, vagy rendezvény, ahol ne szolgálnának fel sárga címkés Ottakringer sört. Az évek során megújult a designjük, kihozták a csavaros kupakot, a dobozos változatot, amit 16-er Blechnek - 16-os pléhnek becéznek, utalva az ottakringi XVI. kerületre. Kijött az alkoholmentes és mindenféle szörppel ízesített változat, valamint ők forgalmazzák a Gold Fassl sört is.
A gyárat folyamatosan átépítik, a régi hűtőpincéket rendezvénytermekké alakítják filmforgatáshoz, esküvőkhöz, egyéb rendezvényekhez. A gyárat meg múzeummá, hogy a nagyérdeműnek az organoleptikus kóstolás mellé legyen vizuális élménye is. És tavaly óta a gyárudvaron felállítják a sörpadokat is nyárra. A gyártelep egy lakónegyed kellős közepén van (Ottakringer Platz 1.), kiváló tömegközlekedési ellátottsággal, a közeli megállókból a 9-es, 44-es és 2-es villamosok indulnak csilingelve.
Persze megkörítik marketingileg, hogy elkészült az új sörfőző épület, de nem ez számít. Július elejétől 2 hónapon keresztül folyik a sör patakokban egészen az iskolakezdésig. A háttérben a jellegzetes sörgyári kémény pipál - nem mint Pepin bácsinál a Sörgyári Capriccióban egyenesen -, hanem íves fedővel beborítva, de változatlan intenzitással ontja magából az élesztőszagot, a környék legnagyobb "örömére". Az udvar mögött kerítéssel elválasztva meg ott sorakozik frissen lemosva legalább 20 nagy, sárga ponyvás kamion a másnapi indulásra várva.
Vagy 10 fajta sört csapolnak fehér habbal gyöngyözőn a központi sátorban, amihez 3 tömött oszlopban állnak sort a szomjasak. A kóstolt sörök közül nekem a 6,1%-os alkoholfokú Braumesiter Spezial és a Rotes Zwickl ízlett legjobban. A hezitálóknak egy egész leporellót készítettek képpel és leírással kártyaméretben, hogy jól elgondolkozhassanak, mi legyen a következő fajta.
Persze, hogy meglegyen az összehasonlítás élménye is, minden héten más-más kis sörfőzdét hívnak meg vendégül. Amikor én kint jártam, valamiért mégis az Ottakringer gyár győzött a stájerországi sörfőzde termékeivel szemben.
És természetesen nem maradhat el a sült virsli, a Käsekreiner - egy az osztrákok által kedvelt sajtdarabokkal töltött debreceni szerű rémes kolbász - sütve, a schnitzel, meg a nagyon sós sültkrumpli chips sem.
Az egésznek olyan jó a hangulata, a sörpadokért küzdeni kell a különböző udvarrészekben, vagy csak egy-egy nyugágyat kaparint meg és tol közelebb egy társaság magának. Hangszórókból szól egy nem túl hangos zene is tán. És valahogy észre sem veszi az ember, hogy milyen gyorsan bekap néhány korsó sert, miközben asztaltársaságával megbeszéli a világ aznapi legfontosabb történéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése