Tavaszi délután a grinzingi Heurigerekben

Na, már megint ezek a külföldi szavak, mi az hogy Heuriger és hol van Grinzing?

Bécs az egyetlen olyan főváros Európában, ahol 6 városi kerület 190 borásza tavaly 2,39 hektoliter bort állított elő. Főleg az északi, észak-nyugati kerületekben fekvő lankákon maradt fenn aktívan a szőlőtermesztés, maradtak fenn egész negyedek borospincékkel, és az attól elválaszthatatlan borkimérésekkel, borházakkal.

Valószínűleg már a kelták kezdték, de biztosan az itt állomásozó rómaiakról tudjuk, hogy a garnizonok borral való ellátására honosították meg a szőlőtermesztést a várost körülölelő lankákon. És tették ezt annak ellenére, hogy Domiciánus császár – az olasz bor konkurrenciáját ellehetetlenítendő - megtiltotta a provinciákban való bortermesztést. De úgy látszik nagyobb volt a borisszák tábora az olasz-barátokénál. A középkorban Nagy Károly az év 3 hónapjában engedélyezte a borkimérést, amit a borosgazda a pincéje kapuja fölé lógatott fenyőágcsokorral jelzett. 
Végül felvilágosult császáruk, II. József 1784. augusztus 17-én rendeletben adott jogot a gazdáknak, hogyha élelmiszert, bort vagy gyümölcsmustot termelnek, akkor azt az év során bármikor szabadon kimérhessék, vagy eladhassák. És mivel e rendelete nem volt a visszavontak között, a mai napig megmaradt a borkimérés ezen intézménye.

A Heuriger szó a német heuer – idei  –  szóból ered, ahol tehát az idei borhoz és mellé saját készítésű ételekhez lehet hozzájutni a borosgazda portáján. Minthogy a gazdának is kellett valamikor dolgoznia, hát a megtartották a Nagy Károlytól eredeztetett szokást, és nyitva tartáskor továbbra is kilógatták a fenyőágat a borház kapuja fölé. Ma ennek csak a kis borospincéknél van jelentősége, mert  a bécsi Heurigerek nagy része egész évben nyitva van, és nemcsak idei folyóborokat, de palackozott  borokat is felszolgálnak az étkek mellé. Néhol egész komoly konyhabirodalom kapcsolódik a borkimérés eme osztrák intézményéhez. 
E kerületek mára egyfajta vigalmi negyeddé váltak, ahol egyszerű körülmények között ugyan, de garantáltan jót lehet enni és inni is. A Bécsbe látogató turisták mellett a helyi lakosok is gyakran szerveznek ide kiesebb-nagyobb társasággal programot.

Ami a biedermeier korban még egész napos vidéki kirándulásnak számított, az a lóvasút, majd később a villamos megjelenésével, úgy a 1880-as évek végére egy délutáni, esti  kiruccanássá vált. Pont mint Budapesten a tabáni, vagy  óbudai kisvendéglők, ezek a Heurigerek is akkor intézményesültek és váltak a fővárosi vidám lét elválaszthatatlan részévé. Itt is a cigány húzta a fizető vendég nótáját és meggyőződésem, hogy a Mulatschag szó innen született bele az osztrák nyelvbe. Hát hogyis ne, hiszen még ma is hamar kiderül a hegedűsről, hogy Jánosnak hívják és ismer minden nótát, mit néhány pohár után az ember lelke szívesen elénekelne. És ezt bármilyen nyelven.

   

Az egyik ilyen boros negyed Grinzing, Bécs 19. kerülete, ahova a múlt szombaton volt alkalmam kilátogatni egy un. Winzertour keretében. Ezt Bécsben minden tavasszal megrendezik, hogy megadják a kezdő lökést a "heurigerezéshez".
Ilyenkor igen jutányos áron – idén 5 euróért – lehet a nyitott pincéknél bort kóstolni, beszélgetni a pincemesterrel, a borásszal, megismerve a felkínált borok - 3-5 fajta - tulajdonságait. 

Meg egy kicsit megfürdőzni a tavaszi napfény simogató melegében, hallgatni a madarak csicsergését és megborzongani a mindenhol jelenlevő illatkavalkádtól. A boros helyek közötti sétába persze belefért az is, hogy becsalinkázzunk a környező  szőlőkbe, meglesve a meglepően szép kilátást.

Tehát hogy is? Az ember összeáll a barátaival, fölül a 38-as villamosra a Schottentornál (a Ring egyik pontján) és fél óra alatt felzötyög a vasszerkezetes végállomásig. Ott rögtön balra fordulva kiér Grinzing főutcájára és meglátja a barokk borházak szegélyezte kis városka főutcáját. Ami valójában két utca egyben. Csak mert a közte levő kis patak akadályozta a nagy turistaforgalmat, a XIX. század végén befedték. Emiatt a ma is két külön névre hallgató utcaoldalakon sorakoznak egymás mellett a szépen rendbehozott, régi épületek: egyik borház pincével, nagy boltíves kapubejárattal követi a következő borházat pincével nagy boltíves  kapubejárattal.

Kintről csak ennyi látszik, de amint az ember belép a kapun, egy új világ tárul a szemei elé: balra a  konyha és a belső termek a hideg napokra, egy-két nagyobb hordó felállítva kis virágdísszel. Továbbmenve  a belső kertbe ér fapadokkal, asztalokkal, sok leanderrel és egy-két árnyat adó régi, nagy gesztenyefával. A kert végében már kezdődik is a szőlőhegy gazdához tartozó része. Tehát olyan egy kicsit, mintha a szőlőlugasban ülne az ember.

Az asztalokhoz dirndlibe, vagy bőrgatyóba és kockás ingbe öltözött felszolgáló hozza ki a bort. De csak a bort! Ha az ember a ház folyóborát kéri literes, fél literes karaffban, akkor ahhoz vastagfalú, füles poharat hoznak, frissen gyöngyöző szódavízzel (ez még abból az időből maradt meg, amikor itt kézzel ették ez egyszerűbb ételeket, mert hát a füles poháron nem látszik annyira a zsír). Ha viszont palackozott borból rendelnénk akár csak 1/8-adot is, akkor azt talpas pohárban szolgálják fel.

Az 1868-ban Amerikából hajón behurcolt kártevő, a filoxéra pusztítása Bécset sem kerülte el.  De nem törte meg  a borosgazdák lendületét, csak módosította a termesztett szőlők fajtáit. Azóta ezen a területen a gyökértetűnek ellenálló fajták - rizling, zöldveltelini, olaszrizling, chardonnay és a cabernet sauvignon - honosodtak meg. Ezekből készül a legtöbb itt mért bor. Meg persze az elmaradhatatlan Wiener Gemischter Satz. Egészen a múlt hétig azt hittem, ez a majd mindenhol legelsőnek felkínált borfajta egy cuvé, amit a megtermelt borokból kotyvasztanak össze. De nem, ezt a borfajtát úgy készítik, hogy az egy táblán megtermett különfajta szőlőket egyszerre szüretelik, együtt préselik és erjesztik ki. A Gemischter Sazt attól függően kap erősebben sárgabarack – rizlingtől –, vagy borsos – zöldveltelinitől - ízhatást, hogy az adott évben a szüretkor épp melyik szőlő volt dominánsabb.

Őszintén, egész kellemes és szódával fröccsnek nagyon jól oltja a szomjat!

Az étel beszerzése egy kicsit bonyolultabb művelet, mert ahhoz be kell menni. Ott a kínálópultban ülnek a mindenféle krémmel telt tálak: medvehagymás túrókrém, kőrözött - juhtúró nélkül - bécsiesen uborka darabokkal, tepertőkrémes sültzsír, snidlinges tojáskrém és még mit a szezonális termékekből jó szívvel krémmé lehet keverni. Ezekből kis tálkában egyenadagot lehet kérni, csakúgy mint a savanyúságokból. Például a túróval töltött mini cukkinik és patisszonok, meg - osztrák mértékkel mérve erősnek számító - ecetes paprikák, pepperónik és uborkák. A magyar kovászos ubit mint olyat nem ismerik, helyette sós uborkának hívják az uborka erjesztett változatát. De télvíz idején van itt ecetes cékla, savanyú káposzta, feketegyökér és természetesen az elmaradhatatlan bécsi krumplisaláta is.

Mindehhez csodakenyereket, feketét, barnát, magosat, zsemlét, kiflit, szeletelt kenyeret kínálnak. Mindent dekában mérve.

A barna tálcákra felhalmozott előételek mellé odakerülhet a köménymagos sült disznóhús, a ropogós csülökdarab, véreshurka, vagy a sült kolbász. Ehhez frissen reszelt bivalyerős torma és/vagy mustár dukál. De ezek az étkek inkább télen kerülnek ki az asztalokhoz.

Valami édességek is szoktak kitéve lenni, de odáig még soha nem jutottam, hogy azt kellett volna vennem... 

Egyetlen dolgot nem szabad egy Heurigerben kérni, mert az sértésnek számít - egy jó pofa habos sört.

*  *  *  *  *  *

Meglátogatott Heurigerek:

1./ Lenikus - csodaszép, jól átgondolt design. Smaragd barna üvegekben minőségi, de drága bor lakik - egy ingatlanbefektető sok pénzzel néhány éve bevásárolta magát a bécsi borbizniszbe. Akár még jó is lehet.






2./   Wiegel borház - a kicsik közé tartozik, de igen barátságos a belső udvara, olyan ahova az ember a Kahlenberg-i vagy Leopoldsberg-i kirándulás után szívesen beül megpihenni. A 3 kóstolt borász boraira azt mondanám, hogy a névadó borász zöldveltelinije igen jó volt. A többi szódával elmegy.



3./ Heuriger Müllers, Grinzing  - na ez egy igazi nagy Heuriger-üzem. De a jobbfajtákból való. Hívogató az udvara, jó a bora és láthatóan nagy, de nem túlméretezett a konyhája. Vagyis ide nem buszok szállítják délutánszámra a vendéget, hanem az értő nagyközönség teszi tiszteletét.  
A traminije különleges, mert száraz és sós. Nagyon ízlett!!!





4./ Obermann - a nagy felfedezés. 
A 38A jelű busszal szerintem nem több, mint 2 megállót mentünk a főtértől felfelé. Jobbra a Cobenzelgasse 102. alatt található ez a Heuriger. A tulaj állítása szerint az egyik legutolsó igazi borosgazda, aki még tartja a hagyományokat és csakis bio mód állítja elő a borait. Bárhogy is, az étek - ami egy hidegtál volt - és az 5 fajta borból álló borsora kiváló volt. A kiszolgálás családiasan kedves. És a zászlósbornak bemutatott Gemischter Satz bizony megállja a helyét! Mégha 18 EUR volt az utánrendelt üvegje is. De érdemes a neten rákeresni, hogy épp nyitva tart-e.

5./ Mayer am Pfarrplatz

Az egyik legrégibb, de szerintem legjobb Heuriger Grinzing másik felén. Ide a 38A jelű busszal jut el az ember néhány megállóval a főtértől lejjebb. Jó a bora és igen jó a konyhája. Nyáron gyakran olyannyira tele van, hogy simán leültetik az embert egy olyan asztalhoz, aminél már ülnek. Aminek néhány bor után persze az a következménye, hogy mély beszélgetésekbe keveredik az ember. Legutóbb egy svájci születésű több  díjjal kitüntetett német költővel hozott össze a rizlingkosolgatás. Szégyen szemre egy mondatot sem érettem az utólag megküldött verséből. Pedig tényleg németül volt.
Egy dologra kell vigyázni, hogy ne mindig ide akarja elvinni az ember a vendégeit.

*****************
Heurigerek még Bécsben

1./Nussdorf - Andreas Wagner 
A D jelű villamos végállomásától gyalog kb. 25 perc. Előbb kell jutni a nussdorfi temetőig és ott továbbsétálva a Wildgrubgasse 48-ban már a szőlő dűlök melett jobbkézre van ez az igazi Buschenschank (ez a Heuriger másik osztrák neve).  Csak jóidő esetén van nyitva, mert nincs is belső terme. A padokat a délutáni nap estig megsüti, harapnivalónak kolbászka, sajt és kencék kaphatók. Inni meg meg olasz- és sima rizlinget és jobbfajta zöldveletelinit lehet. Titkos tipp!

2. Sievering - Fuhrgassl-Huber
Ugyan ez is a 19. kerületben van, de annak egy a grinzingivel párhuzamos völgyében, a Neustift am Walde 68-ban található. Ez egy nagy Heuriger, ami a bécsiek szerint a turistáknak való. Én viszont - minthogy többször voltam már itt - azon a véleményen vagyok, hogy az ilyen hely is lehet jó. Könnyű idejutni, a 35A busz a ház előtt tesz le, télen nyáron nyitva, jó és relative olcsó a bora. 
És olyan nincs, hogy az ember ne férne be.