Fura tánc egy bécsi operajegyért

Múlt héten Bryn Terfel bécsi operaházbeli  szereplését harangozták be a helyi lapok e lakonikus mondattal: '7 éve nem énekelt Bécsben'.

Szóval, megint eljött egy nap, amikor mozogni kell a jegy körül.

Mert hogy is lehet a bécsi operaházba jegyet szerezni? Ohh, hát részletes, írott szabálya van annak, de hogy egy Netrebko, vagy Gruberova előadásaira nem eszerint lehet jegyhez jutni, az is biztos.

Az előírás szerint pontosan 2 hónappal az adott előadás előtt nyílik meg a lehetőség arra, hogy bárki, földi halandó jegyet vásároljon. Addig levélben vagy interneten meg lehet ugyan rendelni, le lehet foglalni, de legtöbbször csak a legdrágább árfekvésű jegyeket (200EUR)  adják oda.  A többi megrendelés esetében egy udvarias, de rövid értesítést kap az ember, melyben közlik, hogy 'Megrendelésének ez alkalommal nem tudott eleget tenni a Staatsoper'.

Ezek szerint jön a többi lehetőség. Legelsőként az Operngasse 2. alatti elővételi jegyiroda nyílik meg a bizonyos nap reggelén 8:00 órakor, majd 9:00 órától az internet is. Ha ilyen illusztris művészekről van szó, sokszor már hajnali 5:00-6:00 órától sor áll ebben a mindig szeles és hideg kis utcában. Egy fő csak 2 jegyet vehet egyszerre, tehát 4 jegyért összefagyva újraindul a sorban állás és a jegyek tutira nem lesznek egymás mellett.  Bár nagy reményekkel megy oda az ember, mikor végre beengedik, sokszor már nincs is olyan hely, amit szeretne és ki akarna fizetni, mert épp egy oszlop mögötti korlátozott láthatóságú székre szólna a jegy.

Sose értettem, hogy  hová tűnik a sok jegy egy fél óra alatt!

Egy része a bérleteseké, amihez tényleg csak kihalás, megöröklés útján lehet hozzájutni. Ez olyan kincs, amiért Bécsben ölre mennek. Két bérletest is ismerek, de ők akkor sem adják oda a bérletet, ha nem tudnak aznap elmenni, nehogy elveszítse az illető. Esetleg megengedik, hogy velük együtt, .... de ehhez már nagyon jó viszonyban kell lennünk.
Vannak a viszonteladók, a jegyirodák, akik egyszerűen nem tudom milyen úton, de mintha kiszippantanák a jegyeket az opera rendszeréből. Viszont náluk további min. 15 euró felárat számolnak fel jegyenként. Ha nagyon szeretnék több mint 2 jegyet venni, akkor a Kärtnerstrassen levő EMI jegyirodában, az emeleten borsos áron, de jó eséllyel el lehet intézni a megrendelést és a jegyvásárlást is.

Emellett vannak céges kontingensek, amihez szintén valami ismeretlen összeköttetés és sok éves kapcsolat révén juthat csak hozzá az arra kiszemelt.
Néha az operaház közönségpénztára - ami az épület jobb oldalán levő árkádsoron van - is árul visszahozott, vagy nem annyira kelendő jegyeket.

Ha viszont az ember nem olyan szemfüles, vagy egyáltalán nem is nézte 2 hónappal az esemény előtt, hogy mi megy az operaházban, és aznap, vagy egy héttel az előadás előtt próbál jegyet venni az opera hivatalos honlapján, akkor esetleg ugyan talál még jegyet a 128-198 eurós kategóriában, de legtöbbször csak a nagy kerek nullákat látja a kategóriák mellett.

Így aztán jön a 'próba szerencse' alapú operalátogatás.

Állójeggyel is végig lehet nézni az előadást, amit 80 perccel kezdés előtt a hátsó bejáratnál lehet beszerezni 4,50 euróért. Fejenként 1 darabot. Az igazi ínyencek - meg a japán turistalányok - csakis így nézik meg darabokat. Az állótér nyitása után sállal jelölik meg a lefoglalt állóhelyet, majd elmennek még egy erősítő italért és utána kezdődhet a zenében való elmerülés. De abból én már valahogy kinőttem, hogy 1-2 órán keresztül sorban álljak egy állójegyért, majd még egy egész operát végig. No way! 

Legvégül ott vannak a hiénák, ők az operaház előtt keringenek és mielőtt az ember bejutna a pénztárhoz, elébe állnak,  és az orra alá dugják aznapi jegyeket. Ők komoly felárral dolgoznak és még akkor sem adják annyiért a jegyet, mint ami rá van írva, ha 2 perc múlva kezdődik az előadás és már biztosan senki más nem fogja azt megvenni tőlük aznap este. Ennek egy Netrebko előadás előtt voltam szenvedő alanya, mert nem voltam hajlandó a 45 eurós jegyet 120-ért megvenni. Azóta ez a kör nálam tabu. Tőlük nem, csak azért sem!

Na de akkor hogyan lehet mégis hozzájutni a vágyott jegyhez?

A bejáratokat 1 órával kezdés előtt nyitják meg, ilyenkor célszerű odamenni a Kärtnerstrasse felőli kasszához, ahol egyébként a megvett jegyeket lehet felvenni,  no meg persze - ha lenne az aznapi előadásra - jegyet megvásárolni. De legtöbbször a "Minden jegy elkelt" felirat lóg a kasszán.
Viszont szinte mindig ott lézeng egy-két ember, maga előtt tartva egy-egy jegyet, amit valamilyen okból nem tud aznap felhasználni. Láttam itt már 11 és 90 eurós jegyeket is. Az előbbi általában páholy 2-3 sora, vagy a kakasülő oldalt, ami szintén csak a connaisseur-öknek való, mert látni nem,  vagy csak alig lehet onnan. (Bár azért van olyan páholy (5-8), aminek a második sora még ha az csak 11 eurós jegy is, kiváló.) Szemben velük meg a jegyet venni akarók sorfala áll, akik kóstolgatják a kínálatot. Odamennek, megkérdik, megnézik mit ajánl, mennyiért, tanakodnak, hogy jó lesz-e vagy várjanak, hátha bejön még valaki jegyet eladni, megint tanakodnak. Újak érkeznek, vevők és eladók is. És megy az idő, lassan dönteni kell. Itt általában nincs alku, hanem aki szemfülesebb, vagy hamarabb veszi elő a készpénzt, vagy jobban ismeri az operaházat és nem kell bogarásznia az ülésrendet, az győz, azé a jegy. Na ez az a tánc, aminek a végén jegyhez jut az ember. És az itt született üzletek után mindenki mosolyog, az is örül, aki eladja, mert nem vész el a pénze, meg a vevő is, aki váratlanul mégiscsak bemehet megnézni az esti előadást.

Múlt pénteken  Bryn Terfel Scarpia bőrébe bújt, amit nekem mindenáron meg kellett néznem. Úgyhogy a fent említett módon próbáltam hozzájutni a jegyhez. Egy 70 eurós jegyet szereztem meg valami csoda folytán 60-ért és bár ez is a 3. emeletre szólt látni is és hallani is kiválóan lehetett.
A zene csodálatos volt, mint minden Tosca, főleg a harmadik felvonás! Nekem ugyan kicsit lágy volt Bryan Terfel bariton hangja, de csak mert egy nemcsak játékában, de hangjában is még zordabb, vért kívánó Scarpiát képzeltem magamnak.

A szereplőket a másnapi kritika 2 csoportba sorolta: világklasszis, "nem volt egy hang se, ami félre ment volna, no meg a nagyszerű színészi játék...kár, hogy oly sokáig elkerülte Bécset", és a többiek, akik szintén magas színvonalon teljesítettek. Róluk ilyeneket írt: "örülünk, hogy az előző évad óta megtanult bánni a hangjának kisebb hibáival", vagy "hiába jó a hangja, nem kimagasló".
Ohh, ez a bécsi kíméletlen kritika! Van, hogy még aznap este porig alázzák az énekest a 'buuh' kiáltásaikkal, olyannyira, hogy ki sem mer jönni az az a szegény énekes a függöny elé.
Ez alkalommal, bár vastaps nem volt - azt itt Bécsben barbár szokásnak tartják és soha nem akarnak ütemesen hangot adni tetszésüknek - óriási, hosszan tartó ovációval és brávózással köszönték meg a nézők az művészek alakítását Puccini Tosca-jában.

***********
Van egy jó kis honlap, a Der neue Merker, ami a német nyelvterületen működő nagyobb operaházak, zenepaloták és színházak műsorairól ír naponta. Megjelenik itt koncert, opera- és színikritika a bécsi mellett drezdai, esseni, zürichi, bayreuthi eseményekről is. Emellett egyre gyakrabban előfordul, hogy pozsonyi vagy budapesti bemutatókról is beszámolnak. A honlap egy papírformában megjelenő régi helyi újság elektromos változata. Modernnek csak azért nevezhető, mert van internetes elérhetősége és mert abszolút up to date az események tekintetében. Egyébként nem nagyon alkalmaz semmilyen csili-vili webtechnikai megoldást.

De ez mindegy is a komolyzenei és egyéb klasszikus kultúrára éhezők számára, akik nem az operadívákat körülvevő szenzációról, pletykákról, hanem a legújabb bemutatókról és azok kritikáiról szeretnének tájékozódni. A honlap nem a képekkel és kétes címekkel hívja fel magára a figyelmet és legfőképp tartózkodik - bécsi viszonyokhoz képest meglepő módon - a politikától. Talán emiatt sem modernizálták még sok pénzért "piros-feketére". Viszont igen megbízhatóan szolgálja a klasszikus művészetek 'fan'-jei érdeklődését, amennyiben a lehető legtöbb hivatalosan elérhető információt osztja meg egy-egy esemény előtt, majd akár több, általában amatőr recenzens és kritikus segítségével kritikát ír utána.